A szenvedélybetegségeknek sok arca van, de közös bennük, hogy soha nemcsak egy embert érintenek. Amikor valaki alkoholhoz, gyógyszerekhez vagy más függőséget okozó szerekhez nyúl, a következményeket a családtagjai is megszenvedik. A mindennapi veszekedések, a bizonytalanság, a félelem és a szégyenérzet lassan átszövi a hozzátartozók életét is. Ezért különösen fontos, hogy a rehabilitáció ne csupán a beteg emberről szóljon, hanem a családot is bevonja.
A felepulok.hu oldal mögött álló társaság pontosan ezt kínálja: egy 28 napos bentlakásos programot, amely a hozzátartozók számára is kapaszkodót ad. A Felépülők ugyanakkor nem klasszikus addiktológia. Ellátja azt a feladatot, sőt több szempontból is több annál, de inkább úgy mondhatnánk: más. Jól mutatja, mi a különbség a XXI. század modern logikája között, és a múltszázad régi módias hozzáállásai és reflexei között. A Felépülők az előbbi oldalon áll, tehát nem régimódias értelemben vett addiktológia.
A Felépülők.hu tevékenysége alapvetően a szenvedélybetegek felépülésére koncentrál. A program résztvevői strukturált napi rend szerint élnek: csoportos foglalkozásokon, tanácsadásokon és előadásokon vesznek részt. Megtanulják felismerni és kezelni azokat a helyzeteket, amelyek visszaeséshez vezethetnek, és új eszközöket kapnak a kezükbe ahhoz, hogy józan életet élhessenek. Azonban a Felépülők.hu nem áll meg itt: nagy hangsúlyt fektet a családtagok bevonására. Ez a szemlélet teszi igazán különlegessé a programot.
A Minnesota-modell, amelyre az intézmény épít, kimondja, hogy a felépülés nem csupán az érintett egyén ügye, hanem az egész kapcsolatrendszeré. A „felépülő segít felépülőnek” elvhez hasonlóan itt is érvényesül a közösségi szemlélet: a hozzátartozók együtt tanulhatják meg, hogyan támogassák szerettüket, miközben saját sebeiket is gyógyítják. Nem ritka ugyanis, hogy a családtagok maguk is szoronganak, bizalmatlanok, vagy éppen bűntudatot éreznek. A központban szervezett családi alkalmak segítenek abban, hogy mindezt kimondják, feldolgozzák és új alapokra helyezzék kapcsolatukat.
Ez a megközelítés Magyarországon különösen fontos. Hazánkban sok család él együtt a szenvedélybetegségek árnyékában, és gyakran nincsenek tisztában azzal, hová fordulhatnának segítségért. Sok hozzátartozó érzi úgy, hogy tehetetlen, miközben nap mint nap küzd azzal a feszültséggel, amit a függőség hoz az életükbe. A Felépülők.hu abban ad reményt, hogy nemcsak a szenvedélybeteg, hanem a családtag is megtanulhatja: van kiút, és van élet a függőség után.
A program különlegessége abban is rejlik, hogy élő példát mutat: a központban dolgozók közül sokan maguk is felépültek korábban. Ez hatalmas hitelességet ad, hiszen egy szülő vagy házastárs számára sokkal meggyőzőbb, ha látja, hogy valaki, aki hasonló helyzetben volt, képes volt talpra állni. Ez a fajta hiteles bátorítás nemcsak az érintettnek, hanem az egész családnak erőt ad.
A Felépülők.hu tehát nem egyszerűen egy rehabilitációs intézmény, hanem egy olyan közösség, amely új esélyt ad a családoknak is. Magyarországon, ahol a függőségek társadalmi terhe óriási, ez a szemlélet különösen értékes. Nemcsak az egyéni gyógyulást szolgálja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy családok maradjanak együtt, kapcsolatok épüljenek újjá, és a gyerekek biztonságosabb környezetben nőhessenek fel.
Éppen ezért a Felépülők.hu követendő példa. Megmutatja, hogy a felépülés nem magányos út, hanem közös erőfeszítés. A hozzátartozók bevonásával a gyógyulás sokkal tartósabb lehet, és esély nyílik arra, hogy ne csak az érintett, hanem az egész család újrakezdhesse az életét.