A császármetszés arányának világszerte megfigyelhető növekedése jelentős társadalmi és egyéni hatásokkal jár, amelyek messze túlmutatnak a pusztán orvosi szempontokon. Az elmúlt évtizedekben a császármetszés rutinszerű beavatkozássá vált, és míg korábban kizárólag életveszélyes helyzetekben alkalmazták, ma már számos esetben választható opcióként jelenik meg a hüvelyi szülés mellett. Ez a változás azonban komoly kérdéseket vet fel a szülési élmény természetével, az anya-gyermek kapcsolat alakulásával és a hosszú távú pszichológiai következményekkel kapcsolatban.
A császármetszés utáni időszakban az anyák gyakran más érzelmi állapotokat élnek át, mint a természetes úton szült társaik. A műtéti beavatkozás megfosztja őket attól az intenzív hormonális és érzelmi folyamattól, amely a vajúdás és a természetes szülés során végbemegy. Az oxitocin spontán felszabadulása, amely kulcsszerepet játszik a kötődés kialakításában, caesarean szakaszban nem ugyanúgy valósul meg. Ez hatással lehet a korai anya-gyermek kapcsolat minőségére, a szoptatás megindulására és az anyai szerepbe való beilleszkedésre.
A pszichológiai kutatások rámutatnak arra, hogy a császármetszés és szociális következmények között összetett összefüggések állnak fenn, amelyek mind az egyéni, mind a társadalmi szinten megmutatkoznak. Az anyák önképe, szülési élménye és később a gyermekük nevelésére vonatkozó attitűdje is más lehet, ha nem élhették át a vajúdás természetes folyamatát. Sokan beszámolnak arról, hogy hiányérzet marad bennük, hogy nem teljesítették azt, amire a testük természetes módon képes lett volna.
A szociális következmények között szerepel a posztpartum depresszió magasabb aránya is, amelyet több tanulmány kapcsolatba hozott a császármetszéssel. A műtét utáni felépülés hosszabb időt vesz igénybe, fizikai korlátozottságot jelent, ami megnehezíti az újszülött gondozását és az új élethelyzethez való alkalmazkodást. Az apa szerepe is máshogy alakul, amikor a szülés orvosi környezetben, műtőben zajlik, szemben a természetesebb körülményekkel.
A gyermek szempontjából sem elhanyagolhatók a hatások. A császármetszéssel világra jött babák nem mennek át azon a stressz folyamaton, amely felkészíti őket a külvilágra, nem tapasztalják meg a szülőcsatornán való áthaladás fizikai élményét, amely neurológiai és hormonális érésben játszik szerepet. A baktériumflóra másként alakul, az immunrendszer fejlődése eltérő utat követ.
Társadalmi szinten a császármetszések számának növekedése komoly gazdasági terhet ró az egészségügyi rendszerekre. Egy császármetszés költsége jelentősen meghaladja a természetes szüléset, miközben a posztoperatív szövődmények kockázata is magasabb. A jelenség kulturális aspektusai sem figyelmen kívül hagyhatók: a modern társadalmakban a kontrolligény, a fájdalomtól való félelem és bizonyos esztétikai szempontok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre többen választják tudatosan ezt a műtéti megoldást.
A fejlődéslélektan perspektívájából nézve a születés módja alapvetően befolyásolhatja a személyiség alakulását, a stresszkezelési mintákat és a kapcsolódási képességeket. A korai imprintálódás, az első életpercekben zajló találkozás az anyával és a külvilággal meghatározó lehet az egész életre nézve. Ezért elengedhetetlen, hogy a császármetszés választásakor ne csak az azonnali orvosi szempontokat vegyük figyelembe, hanem a hosszú távú pszichológiai és szociális hatásokat is.