"- Ezért van az asztalon ilyen sok kávéscsésze, ennyi teríték? - csodálkozott Alice.
- Úgy van, úgy van - sóhajtotta a Kalapos -, nálunk minden idő uzsonnaidő, időnk sincs közben elmosogatni.
- Szóval egyik terítéktől a másikhoz vonulnak? - kérdezte Alice.
- Igen, mihelyt megittuk az egyik teánkat, folytatjuk a következővel. "
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Nálunk is mindig kávézóidő van.
A csészék, a kannák melegen tartva, a szendvicsek frissen készítve, a felszolgáló kisasszonyok tettre készen állnak az újabb terítéshez.
A mesés belső tér a polgári szalonok kényelmével, a kávézás, teázás világának összes kellékével hívogat. A kávégép sistergése és fújtatása, a csészék koccanása, halk zene, és bensőséges zsongás hallatszik. És az illatok: a frissen őrölt kávé aromás illata, a gőzölögve olvadó csokoládé, a sütemények cukros, vaníliás illata kavarog a levegőben.
A falon a kép Alice, a Kalapos és bolondos barátai soha véget nem érő uzsonnáját idézi.
Nem sietünk sehová, ellentétben a Fehér Nyúllal, mert mint tudjuk: „Az álló óra is napjában kétszer a pontos időt mutatja.”
És itt minden együtt a kikapcsolódáshoz, a kávézás, teázás szertartásos, időtlen élvezetéhez.